A verseny

2017
Oct
22


A Nanbudo komplex harcművészet, amelynél még a párharcban is a versenyzők fizikai és pszichikai egészsége áll az előtérben. A verseny célja nem az ellenfél kiütése, hanem a támadó (Tori) és a védekező (Uke) közötti harmonikus küzdelem. Nanbu mester ezért a versenyt új alapokra helyezte: csak a megfelelő módon végrehajtott támadásra reagáló  védekezési technikát értékelik; alapelvként a tenshin-t (a japán szó kikerülést jelent) vezették be.
A Ju Randori (=küzdelem) versenyágban a támadást sosem verik vissza. Először mindig kikerülik, mielőtt ellentámadásba mennének át. Állandóan váltakoznak a szerepek: a piros öves versenyző (Aka) elvégez egy előre meghatározott támadást, a fehér öves partner (Shiro) kikerüli, majd megpróbál egy lehetőleg kifogástalan ellentámadással pontokat gyűjteni. Azután szerepet cserélnek mindaddig, míg mindketten két-két ütést (tsuki), két egyenes rúgást (mae geri), két köríves rúgást (mawashi geri) és egy újabb ütést kiviteleztek, illetve ezeket kivédték. Tehát csak a védekezési technika számít; támadás esetén legfeljebb büntetőpontokat lehet szerezni.

A helyesen kivitelezett mozdulatokon kívül az értékelés során figyelembe veszik az összpontosítást, a tekintetet, az erőnlétet, a ritmust, az egyensúlyt és a lelki irányultságot is.

Ez érvényes a második versenyágra, a Katára (a japán szó „alak”-ot jelent) is. A Kata során képzelt ellenség elleni harcot mutatnak be, és valódi támadó nélkül végzik. A nagyon összetett mozgássorok közben hallhatóan helyesen kell lélegezni, és a tájékozódásnak is megfelelőnek kell lennie: a Nanbudokának a Kata végén ismét ugyanazon a helyen kell állnia, ahol a formagyakorlatot elkezdte.

  • Cimkék: